Cserkésznap

Jó lenne, ha egy írást nem úgy kellene kezdeni, mint ahogyan „egy krónikás a sok közül” az előző számban megjelent „Egy lelki nap emlékei” című élménybeszámolót indítja! De sajnos nekem is ezzel kell kezdenem. Tehát:

„Kedves Barátom!

Tudom, hogy elfoglalt vagy…” (ld.: Vadkerti Harangok XIV. évfolyam 4. szám, 4. oldal, „Egy lelki nap emlékei” című cikk első bekezdés)

Most panaszkodom még egy kicsit az időjárásra, hogy sajnos nem volt annyira jó idő - illetve az előrejelzések sem kecsegtettek sok jóval –, hogy felvállaljuk az Aprómájon történő táborozást. (A bevezetésre válaszul következik a szokásos nagy de.)

DE: Akik eljöttek jól érezhették magukat. Örülünk, hogy Borsosberényből is, és vadkerti nem cserkész, volt cserkész és (talán) leendő cserkész gyerekek, fiatalok is megtiszteltek minket, velünk töltötték a két napot. Hál’Istennek az időjárás sem volt olyan, hogy fedett helyre kényszerültünk volna, sőt a nagyobbak kinn is tudtak sátorozni a KALÁSZ udvaron.

Mindkét nap egy „igazi” cserkésztábori nap mintájára zajlott le. Szombaton már 8 óra körül beindult az élet: segítőkész szülők azon dolgoztak, hogy legyen ebédünk. A vezetők pedig még a napi program utolsó vagy utolsó előtti simításait végezték. Közben elkezdtek szállingózni a gyerekek is.

10 órakor kezdődött hivatalosan a nap a nyitóceremóniával. Ima után felvontuk a zászlót (ami ugyan leszakadt, de nem hagytuk magunkat, mert megkezdtük a programokat), ezt követte a létszámjelentés, majd a tisztségek átadása. A tábornyitás után csoportokra osztottuk a gyerekeket, akik egy rejtélyes-rejtvényes feladatot kaptak, melynek keretében keresztül-kasul bejárták a falut - egy puzzle darabjait gyűjtögették. De ebédig összeállt a kép szó szerint is, mert a kirakós játék végeredményeként a csodaszarvast, illetve üldözőit láthattuk. Fáradtan, elcsigázottan költöttük el finom ebédünket.

Ebéd után újabb próbatételek várták a gyerekeket, különböző helyszíneken 20-20 percet töltöttek a feladatokkal. Kézműves foglalkozáson állatokat, cserkészliliomot készítettek színes szivacslapokból. Egy másik helyszínen már az esti tábortűzre készültek egy népdallal és egy könnyűzenei dallal. Bibliai kvíz keretében kiderült, ki mennyire figyel hittanórán, és mennyit forgatja a Szentírást. Az udvaron hasznos csomókat tanultak, ismételtek át a gyerekek, az ügyesebbek még nyakkendőgyűrűt is megtanultak fonni. Elsősegélynyújtáson vészhelyzet volt, az újraélesztést gyakorolták. A vadregényes hátsó kertben rettegő hungarocell állatok várták a légpuskás vadászokat, elől pedig rettegő céltáblák a hun íjászokat. A plébánia udvarán pedig sportos ügyességi feladatokat hajtottak végre a gyerekek.

Énekpróba keretében próbáltunk ráhangolódni a szentmisére, melyet Beer Miklós püspökatya celebrált. Cserkészegyenruhában érkezett, cserkészként köszöntöttük egy nagy csatakiáltással, melyet örömmel fogadott. Egész ittlétének közvetlen, már-már családias hangulata volt. Egy kiscserkészünk marasztalta is, hogy aludjon nálunk, de sajnos nem fogadhatta el, mert tovább kellett mennie. (Talán majd legközelebb!)

A szentmise után próbára tettük a gyerekek fülét és szemét egy zene- és képfelismerő feladattal. Ezt követően nagyon jól sikerült cserkészetet népszerűsítő filmeket láttunk, melyek egy pályázatra készültek.

Minden tábori nap fontos része a tábortűz, aznap sem feledkeztünk el róla. A gyerekek előadták a dalokat, amivel napközben készültek. Az éneklős, mutogatós játékok keretében pedig a még bennünk lévő feszültséget vezettük le. A tábortűz végén megalakítottuk a szeretetkört, és elköszöntünk egymástól.

A tábortűz után felsorakoztunk az esti szertartáshoz, ami esti imádságból, zászlólevonásból állt. Ezidáig mindenki úgy tudta, hogy a takarodó következik, mert szigorúan titkos programja volt a napnak az éjszakai számháború. Két csapatra oszlottunk, és elemlámpákkal felszerelkezve megkezdődött a templom körül az ádáz küzdelem. Nyolcadik törvényünk így szól: „A cserkész vidám és meggondolt.” Úgy érzem, hogy az első részét túl is teljesítettük, második részének betartása viszont hagyott némi kívánnivalót maga után. Néhányan nagyokat estek a járdák mellett futó láncokban, illetve néhány tő virág is felkerült a háború áldozatainak listájára. A csata végeztével még sokáig lehetett hallani beszélgetéseket a nap élményeiről.

Másnap egy kissé késleltetett ébresztő után reggeli tornaként összeszedtük az éjszakai néhány csepp esőt és a reggeli harmatot. Ezt követte a zászlófelvonás és a reggeli imádság. A reggeli torna és az előző napi sok mozgás következtében éhesen fogtunk neki a reggelinek. Reggeli után elkezdtük a csomagolást, pakolászást. Ám ez a nap sem múlt el játék nélkül, mert két mise között megtartottuk az éjszakai háború visszavágóját.

Miután összepakoltunk, felsorakoztunk a zárószertartáshoz, amely az előző napi vetélkedő díjkiosztója is volt. Levontuk a zászlót, elköszöntünk egymástól. Meglepetésként ért mindenkit csapatújságunk első száma, mellyel a Hattyú őrs lepte meg a csapatot. Igényesen szerkesztett, tartalmas kis újság, remélhetőleg egy hasonló színvonalú és hosszú életű lap első számát olvashatjuk.

Nem titkolt célja volt a két napnak, hogy szülők és gyerekek együtt éljék át a tábor hangulatát - s a szülők kíváncsiságát is kielégítettük -, ugyanis nem szeretnénk, ha a tábor ideje alatt a szülők látogatnák a gyerekeket! Ez a cél sajnos nem valósult meg, de sok egyéb célkitűzést igen jól megvalósítottunk. Elővételezve a nyári tábor hangulatát, sok-sok várakozással készülünk augusztusi (nem csak két napos) együttlétünkre.

Kuris Roland
Vissza az újság tetejére

Mi szülők is nagyon vártuk a cserkésznapot. Bár az Aprómájra nem tudtunk lemenni, azért a cserkészház udvarán állítottuk fel a katlant. Abban főztük a babgulyást ebédre. A jó illatra odaszaladtak a gyerekek és kérdezgették, hogy mit főzünk. Jó volt hallani, hogy nagyon sokak kedvence lesz az ebéd. A kóstolgatásból az őrsvezetők sem maradtak ki.

Az akadályversenyről visszatérő cserkészek kiéhezve ültek az asztalhoz, és nagyon várták az ebédet. A plébános atya is eljött közénk és együtt ebédelt velünk. Jó volt látni, ahogy jóízűen kanalazzák a babgulyást.

A délutáni szentmisére a püspök atya is megérkezett, gitáros énekkel fogadtuk őt. Este pedig, amit már nagyon vártak a gyerekek, a közös tábortűz és a Megasztár volt.

Az őrsvezetők előadták a Csillagdalt, utána pedig a gyerekek produkciója következett, egy népdalt és egy „világi” számot kellett előadniuk. Nagyon nagy sikert arattak.

Jó volt velük eltölteni a két napot és látni, hogy mennyire szuper csapat. Legközelebb is szívesen elmegyünk közéjük.

Kovács Andrásné
Vissza az újság tetejére

A cserkésznapról gyerekszemmel

Az volt a legjobb, hogy a tábortűznél sokat énekeltük a kedvenceimet (Mentőláda, Ford Escord, Józsi vagyok). Délelőtt pedig, hogy egy képet kellett összerakni, és különböző helyeken találtuk meg őket a faluban. Még íjászkodtunk is. (Budai Roland, Sólyom őrs)

Nagyon tetszett a szervezés, hogy a gyerekek vidámak voltak, az íjászat, az esti számháború, és a tábortűz körüli játékok. (Klinger Niki, Kamilla őrs)

Az éjszakai számháború tetszett, és azért, mert nem találtak meg. (Kovács Ági, Katicabogár őrs)

Nekem az éjszakai és a reggeli számháború tetszett, meg a lövészet és a Megasztár a tábortűznél. A délelőtti feladat is jó volt, hogy a faluban kellett összegyűjteni képrészleteket, amit visszatérve a cserkészházban össze kellett állítani. A lövészet is jó volt, háromszor meglőttem a vaddisznót. (Czinege Bálint, Bihari Bence, Péter Ádám, Laczó Péter, Sólyom őrs)

Szent Imre Szabadtéri Színházi Napok

2005. máj. 20- jún. 24.

A kezdési időpont: este 7 óra. A belépőjegyek ára: 400 Ft, melyet előre is meg lehet vásárolni. (tel.: 06-35-301-982, 06-30-62-66-275) Helyfoglalás érkezési sorrendben történik.

Szeretettel várnak mindenkit a rendezvénysorozatra, melyet az iskola udvarán (Balassagyarmat, Szabó Lőrinc u. 1.) berendezett szabadtéri színpadon lehet megtekinteni.

Céljuk, hogy a város és a régió számára tartalmas szórakozást nyújtsanak; szeretnék elérni, hogy a szülők és gyermekek, felnőttek és diákok együtt jöjjenek az előadásokra, s a közös élmények, értékek családias légkörben éljenek tovább. Köszönet illeti dr. Beer Miklós megyéspüspököt és a rendezvény védnökét, Bokros Levente Ekif igazgatót.

A cserkésznapról parancsnoki szemmel

Az én faladatom a köszönet és a hála. Elsősorban a Jóistennek, hogy erőt adott ahhoz, hogy színes, érdekes faladatokat találjunk ki a gyerekeknek, és ezt meg is valósítsuk.

Köszönet illeti a vezetőket, akik feláldozták idejüket ennek szervezésére, akik lebonyolították, és azoknak, akik részt vettek e napunkon. Köszönet azoknak a szülőknek, akik a két nap folyamán ott voltak velünk, és az étkeztetésben segítettek bennünket.

Köszönet a plébános atyának, hogy idejéből szentelt nekünk is, és amikor tudott, ott volt velünk, nem utolsósorban pedig a finom csokoládét.

Köszönet a püspök atyának, aki szintén sok elfoglaltsága mellett fontosnak érezte, hogy eljöjjön cserkészcsapatunkhoz, és szentmisét mutasson be nekünk.

Vissza az újság tetejére

A Szentatya üzenetéből a XX. Ifjúsági Világtalálkozóra

(Köln, 2005. augusztus, egyházközségünkből 12 fiatal készül elmenni)

„Eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” (Mt 2,2): ez a következő ifjúsági világtalálkozó témája. Ez a mottó segít a különböző kontinensek fiataljainak abban, hogy lélekben végigjárják a napkeleti bölcsek útját, akiknek ereklyéit a tiszteletre méltó hagyomány szerint Kölnben őrzik, és abban is, hogy – miként a napkeleti bölcsek – találkozzanak minden nemzet Messiásával.

Valóban Krisztus fénye már megnyitotta a napkeleti bölcsek elméjét és szívét. „Elindultak” (Mt 2,9), írja az evangélista, bátran léptek új útra, egy hosszú és nem könnyű utazás terheit vállalva. Nem tétováztak, mindent maguk mögött hagyva követték a napkeleten felkelni látott csillagot. A bölcsek nyomában járva ti, kedves fiatalok, szintén egy „Útra” készültök, hogy a világ minden tájáról Kölnbe induljatok. Fontos, hogy ne csak gyakorlatban készüljetek a találkozóra, hanem elsősorban lélekben, a hitnek és Isten Igéje hallgatásának légkörében.

Az Eucharisztia évében próbáljanak azok is bekapcsolódni az elmélkedésekbe, akik végül nem jutnak el Kölnbe.

A kölni találkozó alkalmával jobban megismerhettek néhány szentet: Szent Orsolyát Köln védőszentjét, Nagy Szent Albertet, a Keresztről nevezett Terézia Benediktát (Edith Stein) és Boldog Adolf Kolpingot.

Az elmélkedési anyag felépítése a következő: A Pápa hív címmel egy kommentár található a bevezetőben, amit elmélkedés követ különböző témákban (A kereszt, Közösség, Világegyház, Ökumené), és kiscsoporthoz alkalmas kérdések. Majd imák találhatók és képmeditációk. Tanúságtételek is olvashatók az elmélkedési témáknak megfelelően.

Engem mélyen megérintett a közösségről szóló elmélkedés, amit Dietrich Bonhoeffertől (a keresztény etika kiemelkedő alakja) olvashatunk

„A keresztény közösségnek tudnia kell, hogy nemcsak a gyenge tagoknak van szükségük az erősekre, hanem a gyengék nélkül az erősek sem tudnának élni.”

Mi a testvéri szolgálat végzésének módja a keresztény közösségben?

Az első szolgálat, amellyel a közösségben tartozunk egymásnak, abban áll, hogy meghallgatjuk egymást. Isten úgy szeret minket, hogy nemcsak Igéjével ajándékoz meg, hanem fülét is odafordítja hozzánk. Elfelejtjük, hogy felebarátunknak nagyobb szolgálatot tehetünk, ha meghallgatjuk, mintha beszélünk neki. Ám aki testvérére nem tud odafigyelni, az hamarosan Istenre sem tud figyelni, előtte is örökké fecsegni fog.

A második szolgálat, amellyel közösségben egymásnak tartozunk a cselekvő segítség. Azok tudják örömmel és hitelt érdemlően hirdetni Isten szeretetének és irgalmának igéit, akik a szeretet és az irgalmasság mindennapos cselekedeteitől nem ódzkodnak.

Harmadszor arról a szolgálatról kell beszélnünk, amely egymás hordozásában, békességes eltűrésében áll. A másik ember csak akkor igazán testvérünk, ha teher a számunkra, nem pedig tárgy, amivel bármit megtehetünk. Még Istennek is annyira súlyos teherré lettünk mi emberek, hogy a keresztet is vállalta miattunk. Jézus Krisztus testében valóságosan hordozta terhünket. Ám úgy hordozott minket, mint anya hordozza gyermekét, mint pásztor az elveszett, de megtalált bárányt. Testvérünket tűrnünk és hordoznunk kell, de ami még fontosabb: Krisztus beteljesedett törvénye alatt immár csakugyan el is bírjuk hordozni.

A másik terhét elhordozni azt jelenti: elszenvedem a másik ember teremtményi valóságát, igent mondok rá, türelemmel viselem, s az elszenvedésben eljutok addig a pontig, ahol már nem megterhelést, hanem örömet jelent számomra.

Csaba atya új könyvéből

Építsünk iskolát Csángóföldön…

Kedves Testvérek!

December 5-e után, próbáltam egy kicsit csendben maradni. Úgy éreztem, hogy egyetlen helyes válaszunk a szégyenletes nemre egy határozott Igen kell, hogy legyen: Igen az életre! Igen a szeretetre! Igen a határokon túli testvérre!...

Istenre figyelő lélekkel, a moldvai csángó testvéreink iránti szeretettel vezérelve, arra bíztatok minden szomorú szívű magyar testvéremet, hogy a december ötödikén kimondott „nem” gyalázatát mossuk le egy hatalmas, egy-emberként kimondott Igennel. Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó testvéreink folytatnak legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk ki melléjük, vállaljunk szolidaritást velük! Osszuk meg velük mindazt a szellemi, anyagi értéket, melyet Isten nekünk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük, hisz csendes elzártságukban, a megmaradásért vívott névtelen harcukban olyan értékeket birtokolnak, mely az egész magyar nép újjászületésének alapja. Ők szeretik Istent, sokszor naponta kétszer is elmennek a templomba imádkozni. Szeretik egymást, szeretik a gyermekeket, így nem ritka a 8-10 gyermekes család sem ott. Vidámak, tüzesen táncra, dalra szívesen perdülnek. Életigenlésük és életerejük engem mélységesen megindít. Azt javaslom, hogy egy-egy város, település, iskola vállaljon fel testvértelepülésként, testvériskolának, egy-egy moldvai falut, települést. Menjünk el közéjük, vásároljunk, építsünk nekik iskolákat, kollégiumokat. Fogjunk össze, és alapítsunk egy komoly iskolahálózatot a Moldvai csángó testvéreink számára. Ez legyen a mi mindent elsöprő Igenünk, az elhalkuló, tétovázó nekem-re.

Szeretettel: Csaba testvér

Gyűjtésünk 3 módja

Háromféleképpen tud bárki segíteni, ill. hozzájárulni, hogy méltó felajánlási ajándékunk legyen az egyházmegyei eucharisztikus napon.

Úrnapján kihelyezzük gömbperselyünket erre a célra, mely 2 hétig várja az adományokat.

Megvásárolható az erre az alkalomra készített csángó CD, úgymond „téglajegy”. A téglajegy-lemezen csángó gyermekeket hallhatunk énekelni, számítógéppel pedig fotókat is láthatnak Csángóföldről, és a gyermekek oktatásáról.  A plébánia 1000 forintért vásárolja meg a cd-t, melynek teljes összegét a kiadó erre a célra továbbítja. Mivel nekünk saját gyűjtésünk is van, ezért kb. 2000 forint adományt várunk minden egyes cd-ért, így darabonként még 1000 forint jut a kerület felajánlásába. A cd-t megvásárolhatják a kedves hívek a sekrestyében, a plébánián, a katolikus iskolában, vagy a hitoktatóknál (ha elfogy, akkor fel lehet iratkozni a rendeléshez).

Harmadik mód a segítésre, hogy kiadták Böjte Csaba legújabb könyvét: Hiszek a szeretet végső győzelmében. A plébánia 1000 forintért vásárolja meg a könyvet, melynek felét a kiadó erre a célra továbbítja. Mivel nekünk saját gyűjtésünk is van, ezért kb. 2000 forint adományt várunk minden könyvért, így darabonként még 1000 forint jut a kerület felajánlásába. A könyvet is az előbb részletezett módon vásárolhatják meg a kedves hívek.

Egy levél a távoliaknak

(részletek Böjte Csaba atya leveléből)

Sír: Nagyon nehéz lenne elmesélni mindazt, amit ott láttam, tapasztaltam. Hatalmas sártengerben nagyon szerény kis házikók, rengeteg csillogó szemű magyarul is szépen tudó kisgyerek. Az egyik román római katolikus pappal beszélgettem, aki nagyon szívélyesen fogadott, de azt is elmondta, hogy a katolikus falvak nagyon el vannak nyomorítva, felejtve a hatóságok részéről. Sajnos Románia más vidékeihez viszonyítva nagyságrendekkel nagyobb a csángó falvakban a szegénység, az elmaradottság.

Miért kacag a másik szemem? Olyan fiatal értelmiségiekkel találkoztam, akik gyakorlatilag Isten nevében olyan munkát vállalnak nap mint nap, amelyet csak a középkorban élt misszionáriusok vállaltak fel. Munkájukat látva szívemet eltöltötte az öröm, a remény és a büszkeség. Úgy érzem, hogy míg ilyen lányai és fiai vannak a mi népünknek, addig biztos, hogy van jövője nemzetünknek. A Moldvai csángó testvéreim évszázadokon keresztül 150-200 km-t gyalogoltak a gyímesi szoroson keresztül, hogy részt vegyenek a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Egyetlen szál ami őket Erdélyhez köti, az a Csíksomlyói Mária. Határozottan éreztem, hogy csángó testvéreim oly sokszor jöttek Máriához, most Mária nevében én is el kell jöjjek a Moldvai testvéreinkhez. Még pontosan nem tudom, hogy mit kér az Isten tőlem, de határozottan érzem, hogy számukra iskolát-, kollégiumot kell létesítenünk. Ők ezt tőlem, a Szent Ferenc alapítványtól írásban is kérték.

Szeretettel kérlek, hogy imádkozzatok, és segítsetek a Boldogságos Szűz Anya tiszteletére Moldvában, Rekecsenyben megépíteni a Csángó-magyar iskolaközpontot.”

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba testvér      2005. január 22.

- plébános -

Vissza az újság tetejére

O sacrum convivium! (Ó szent Vendégség) 

Az Eukarisztia évében kötelességünk megerősíteni kapcsolatunkat az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztussal. Ehhez nyújt nekünk segítséget egyik kedvenc íróm, Thomas Merton (1915-1968) trappista szerzetes, kinek műveit nagy szeretettel ajánlom a hitükben elmélyülni vágyó olvasóknak.

Az alábbi írás A csend szava című kötetéből való, mely az Eukarisztiát, mint szent lakomát (sacrum convivium) mutatja be.

„Az újabb időkben elfeledkeztünk arról a tényről, hogy a mindennapi élet legegyszerűbb cselekedetei is természetüknél fogva mélységes lelki értelmet hordoznak. Az asztal bizonyos értelemben a családi élet közepe, a családi élet kifejezője. A gyerekek szüleikkel együtt azért gyülekeznek itt össze, hogy elfogyasszák azt az ételt, amelyet a szüleik szeretete teremtett elő. Az asztalnál a gyerekek hálásan osztoznak szüleik munkájában és áldozatában. A közös étkezést az édesapa imája áldja meg, s az egész család beszélgetése teszi elevenné. Ebben a közös együttlétben éli meg a család saját család-voltát, eszmél rá önmaga létére, méltóságára és erejére. A keresztény család étkezése nem annyira a testi szükséglet puszta kielégítése, hanem inkább a szeretet titkát, a keresztény otthon titkát ünnepli. Ez pedig mélységes titok, mivel Krisztus maga van jelen férj és feleség megszentelt egységében s a belőle születő gyermekekben. Krisztus táplálja a jelenlévőket és áldja meg őket mindazzal, ami nélkül élni lehetetlen vagy legalábbis nyomorúságos.

Így történik ez a lakomán is. A latin convivium szó többet hordoz ebből a titokból, mint a »lakoma« vagy az »ünneplés« szavunk. Ha egy lakomát »conviviumnak« nevezünk, akkor az »élet megosztásának titkára« utalunk – olyan titokra, ahol a vendégek részesülnek mindabban a jóban, amelyet házigazdájuk szeretete elkészít számukra és eléjük ad. A barátság és a hála légkörében megosztják egymással gondolataikat és érzelmeiket is, és feloldódnak a közös örömben. Az ősrégi bölcsesség és a keresztény szeretet egyaránt azt tartja, hogy a vendég Isten küldötte, álruhás angyal. A házigazda viszont az Atyaisten képmása. A keresztény gondolatvilágban a vendégek és a házigazdák együttese az »egy Krisztust eltöltő szeretet« örömét jeleníti meg.

Az olyan korban, mint a miénk, rendkívül fontos tehát szemünk előtt tartanunk azt, hogy az Eukarisztia convivium, szent lakoma. Ebben az ünneplésben a keresztény család, az egyház egy közös asztalnál együtt örül az apostolokkal, az összes szentekkel és az összes hívőkkel. Nem pusztán egyéni, személyes találkozás Istennel, de másfelől nem is valamiféle vallásos tömeggyűlés, amelyen a hívek együttese semmi mást nem fedezhet föl, csupán saját tömegét.

Az áldozás sacrum convivium. Olyan lakoma, amelyen a hívek nemcsak egymaguk részesülnek az eukarisztikus Krisztussal való lelki áldásaiban és örömeiben, hanem közösen részesülnek az isteni életben. Az áldozás örömét megosztjuk egymással. S ez nem pusztán érzelem, hanem a szentség tényleges lelki gyümölcse. Az Eukarisztia a szeretet szentsége, sacramentum unitatis, Krisztussal egyesülésünk szentsége. Az Eukarisztia csak úgy érheti el célját, és válhat a dicséret tökéletes áldozatává Isten tiszteletére és dicsőségére, ha tudatában vagyunk ennek az egységnek, és Krisztus életében részesedünk általa.”

                                                            Közreadta: Nógrádi László tanár

Vissza az újság tetejére

VARGA LÁSZLÓ: A SZENTSÉGIMÁDÁS

(Részlet)

Mire van szükség részünkről, hogy gyakorolhassuk a szentségimádást?

Semmittevésre: Jó megtapasztalni annak igazságát, hogy a mennyei Atya szüntelenül munkálkodik az angyalokkal, szentekkel és a Szűzanyával együtt. Isten mindenhatóságának igazi megtapasztalása akkor kezdődik, amikor elérünk saját „mindenhatóságunk” végére, és nincs több ötletünk. A semmittevés nem lustálkodás, hanem befogadó figyelem. Idő kell ahhoz, hogy az élet által felkavart dolgok leülepedjenek bennünk. Nem elvesztegetett, üres idő akkor sem, ha a gondolataink kuszák. Engedjük őket nyugodtan kavarogni! Ne bosszankodjunk, és fel kell hagyni a gondolat-vadászattal is! Egy kis humorral térjünk vissza Jézushoz! Neki semmi nem idegen abból, ami hozzánk tartozik. Előtte szabad kiadnunk a dühünket, a haragunkat is. Egyszerűen engedjük meg, hogy Isten ránk nézzen! Ő szeret minket kavargó, zűrös gondolatainkkal és érzéseinkkel együtt. A legnagyobb dolgok akkor történnek, amikor mi igazából nem csinálunk semmit, hanem csak megpróbálunk teljesen belehelyezkedni annak  jelenlétében, aki Mózesnek azt mondta önmagáról: „én vagyok az, aki van”. Aki jelen van, aki jelen volt, és aki jelen lesz.

Vissza az újság tetejére

M E G H Í V Ó

Északi Körzet

Sok szeretettel hívunk és várunk családoddal együt Érsekvadkertre az

Északi Körzet Családi napjára

2005. június  4-én szombaton

az Erdei Házba

A programról:

09-10 óra között         Érkezés az erdei házba, reggeli

10 órától                      A Kolping Családok adnak műsort

11 órától                      Tábori szentmise

12.30-14 óra között    Közös ebéd, utána rövid séta az erdőben

15 órától                      Vendégünk Benkóczy Zoltán színművész

                                      „A mi családunk” címmel tart előadást

17 órakor                     Sillye Jenő és zenekarának koncertje                  

Étkezési hozzájárulás: 600 -Ft (reggeli + ebéd), Gyermekeknek 10 év alatt  300 -Ft (reggeli+ ebéd) 

Jelentkezés 2005. május 30-ig létszám megjelöléssel, Beke Lacinál a 06-20-544-4742, vagy 06-35-703-000 telefonszámok egyikén.

Töltsünk együtt egy szép napot Érsekvadkerten! Várunk!

Vissza az újság tetejére

---

A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola életéből

Gratulálunk!

Mindig nagy öröm számunkra tanulóink szép eredményeiről, sikereiről beszámolnunk. Az elmúlt hónapokban két diákunk jeleskedett szorgalmával, tehetségével.

Pistyúr Zsófia, második osztályos tanulónk, a KALÁSZ országos nép-mesemondó verseny I. helyezettje lett a Mi dóga van egy asszonnak? című nép-mese nagyszerű előadásával. A versenyen közel harminc mesemondó indult, de Zsófi mindenkinél jobban tudta, hogy mi dolga van egy asszonynak.

Beke Zoltán, nyolcadikos diákunk, a körzeti hittanversenyen ért el figyelemreméltó helyezést. Az Oltári-szentség évéhez méltó módon a verseny témája az Oltáriszentség és az Eukarisztia ünneplése volt. Korosztályának második helyezettje lett. Sikerét első-sorban szorgalmas ministrálásának köszönheti: a szolgálat volt tanítója

Erdei iskola

Május 11-13-ig hatodik alkalommal vettünk részt erdei iskolai programokon. Ebben az évben rendhagyó módon nem a saját iskolánk egy másik osztályával, hanem sződi gyerekekkel voltunk együtt. Az eredetileg tervezett indulást az időjárás miatt elhalasztottuk, így nagyon örültünk, hogy a sződiek befogadtak maguk mellé a házba. 

Az első délután számháborúztunk. Idén már nehezen bírtunk el egymással, hiszen nagyon sokszor játsszuk ezt a játékot. Hosszú küzdelem után a lányok csapata nyert,(a tanító nénik erősítették a csapatot), hiszen megvédtük a zászlót és leolvastuk a fiúk számait.

Este ismerkedtünk a Hunyadi János iskola negyedikeseivel. Közös nyársalással zártuk az estét.

Csütörtökön a nógrádi vár meg-hódítására indultunk. Ez volt az utolsó vár Nógrád megyében, ahol még nem jártunk. Gyönyörű látvány tárult elénk a várfalról. A történelmi áttekintés után csoportokban vetélkedtünk.  A házba visszaérve a finom vacsora után újabb vetélkedő várt ránk, melyben a sződi gyerekekkel vegyes csapatokat alkotva vettünk részt. Sok érdekes feladatot találtak ki a pedagógusok. Ügyességi és környezetvédelmi feladványokat kap-tunk. Késő este, közkívánatra, nyársa-lással búcsúztunk egymástól.

Pénteken a gyurgyalagok fészkelő-helyének közelében lett volna a tanítás, de szokásával ellentétben, Szilvia és Jetti tanító néni megszánt, mert látta, hogy fáradtak vagyunk, így egy közelebbi erdei tisztáson tanultunk. Az utolsó közös ebéd után csomagoltunk és kiürítettük a házat. Délután még fociz-tunk a sportpályán, majd indultunk haza. Ebben az évben nem igazán a sok túra fárasztott ki, azt már megszoktuk, hanem az éjszakai beszélgetések. Sok mondanivalónk volt a vendégeknek, ill. még késő este is játszottunk.

Beke Laci bácsinak és Erzsi néninek nagyon köszönjük a finom ételeket, főként a sok palacsintát, amit sütöttek. Tanítóink ígérete szerint még a nyári szünetben sátorral is kimegyünk az erdei házhoz, mert nagyon szeretünk ott lenni.

Beke Anna és Molnár Eszter
4. osztály

Papírgyűjtés

Az idei évben is április végén iskolánk diákönkormányzata papírhulladék-gyűjtést hirdetett. Egy péntek du. 2-5 óráig szakadatlanul hozták a diákok az újságokat, dobozokat. Az alsósok különösen fel-lelkesültek, ők még 2 hétig kutatták, gyűjtötték a papírokat. Úgy gondoltam, kevesebb papír fog összegyűlni, mint tavaly, de tévedtem. Összesen 4550 kg papírt gyűjtöttek iskolásaink. Versenyt is rendeztünk a gyűjtésből: külön érté-keltük az alsó és felső tagozatosokat. Az alsósok közül a 4.-esek 904 kg-mal, a felsősök közül az 5.-esek 1375 kg-mal lettek az első helyezettek.

A gyűjtésből befolyó összeget osztályaink játék és egyszerűbb sporteszköz vásárlására fordítjuk.

Vissza az újság tetejére

---

Egyházközösségi hírek

Június 4-én családi juniális lesz a Kolping erdei házánál, bővebb programot újságunkon belül találhatunk. Jöjjünk minél többen!

Az első vasárnapi titokcsere június 5-én lesz – Rózsafüzér Társulat

Június 5-én Kalász gyűlés.

A Karitász-csoport májusi imaszándéka: az alkoholistákért.

A Képviselő Testület következő gyűlése június 5-én, vasárnap du. 4 órakor lesz.

Június 11-én, szombaton tartjuk katolikus iskolánkban a ballagást, utána a templomban szentmisével zárjuk az ünnepet.

A tanévzáró ünnepélyünk pénteken, 17-én 17 órakor lesz.

Június 18-án papszentelés lesz Vácott, melynek keretében pappá szenteli püspök atyánk az egyházmegyei karitász-igazgatót, Kármán János diákónust! A plébános szeretné, ha minél többen együtt elmennénk rá, ezért kérjük a feliratkozásokat a külön buszra a sekrestyében június 10-ig, péntekig.

Június 24-25-én lesz az egyházmegye eucharisztikus napja, melyre a püspök úr nagyon várja az egyházközségeket - akár több busszal is. A programot a faliújságon és korábbi újságunkban is megtalálhatjuk. Várjuk a feliratkozásokat továbbra is, mert sok hely van még mind a pénteki, mind a szombati buszban. Nagyon szép programokkal várnak bennünket.

Május 13-án, a fatimai Szűzanya liturgikus emléknapján, a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet 24. évfordulóján, XVI. Benedek pápa ünnepélyesen bejelentette, hogy megkezdődhet az április 2-án elhunyt II. János Pál pápa boldoggá avatási eljárása. Ennek ünnepélyes dokumentumát a lateráni Szent János székesegyházban olvasta fel latinul, ahol főegyházmegyéje papságával találkozott. Ez a második kivétel a boldoggá-avatások során, hiszen minden más esetben az elhalálozás után öt évet várni kell az eljárás megindításáig. Az első kivétel Teréz anya volt.

Ez történt

Halottaink:

Opitz Pál   

Berényi István        

Eczl Tiborné, született Lőrincz Erzsébet    

Farkas Mihályné, született Boda Mária

Kőműves Zoltán

Szabó Andrásné, született Czinege Anna         

Kristók Sándorné, született Szabó Erzsébet    

Paulicsek Ignác        

Kereszteltünk:

Kristóf Krisztián (Kristóf Viktor és Vozik Henrietta gyermeke)

Szentségimádásaink beosztása:

június 2.	csüt.	csendes félóra vezető nélkül
június 9.	csüt.	Kolping-család
június 16.	csüt.	cserkészek
június 23.	csüt.	Karitász csoport
június 30.	csüt.	Rózsafüzér Társulat

Vissza az újság tetejére

Idézetek a pápa leveléből:

„Krisztushívők, valamennyien fedezzétek föl az Eucharisztia ajándékát, mint a világban – a különböző foglalkozásokban és a legváltozatosabb helyzetekben – élt mindennapi életetek világosságát és erejét. Elsősorban azért fedezzétek föl, hogy maradéktalanul át tudjátok élni a család szépségét és küldetését”.

 „»Veletek vagyok a világ végéig…« (Mt 28,20) Az Eucharisztiának ez a dimenziója, jellege minden másnál jobban próbára teszi a hitünket, vagyis »a valóságos jelenlét« titka.” (II. János Pál pápa: Maradj velünk, Urunk)

„Különösen kívánom, hogy fedezzétek fel újra, hogy mit jelent a vasárnap, az Úr napja és az Egyház napja!” (II. János Pál pápa: Maradj velünk, Urunk)

 „Az emmauszi tanítványok kérésére, hogy »velük« maradjon, Jézus egy sokkal nagyobb ajándékkal válaszolt: az Eucharisztia szentségével megtalálta annak módját, hogy »bennük maradjon»." (II. János Pál pápa: Maradj velünk, Urunk)

 „A szentáldozás azért adatott nekünk, hogy »jóllakhassunk« Istennel itt a földön”. (II. János Pál pápa: Maradj velünk, Urunk)

 „Legyen az Eucharisztia éve mindenki számára alkalom arra, hogy újra tudatosítsuk azt a páratlan kincset, melyet Krisztus Egyházára bízott. …” (II. János Pál pápa: Maradj velünk, Urunk)

IRÁNYTŰ

Azért jöttem,
Hogy tüzet gyújtsak a földön.
Mennyire szeretném,
Ha fellobbanna                 LK.12.49.

Mi Isten komédiásai vagyunk,
És azért küld bennünket a világba, hogy
Az embereket megtanítsuk az igazi örömre.                           Assisi Szent Ferenc

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre