Vadkerti harangok
2011. Május

Vegyétek és egyétek!
Szentmiseszándékok
Bátor legyen a szíved, és bízzál az Úrban!
A család, mint a Szentháromság földi mása
A szülői méltóságról
Életige
Köszönő levél
"Jézus Krisztus az Úr" (Fil.2,11)
Az emberiség ellenségei?
Ne féljetek!
Élő kenyér - internetes játék indul gyerekek és fiatalok számára
Önkormányzati hírek
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink
Vissza az előző menüre

Vegyétek és egyétek!

A feltámadt Jézus megjelenéseiről szóló történetek közül az emmauszi tanítványokkal való találkozás az egyik legérdekesebb. Az elbeszélés gazdag a mondanivalókban, de most csak egyetlen mozzanatra próbáljunk figyelni. Arra a pillanatra, amely a történet fordulópontja, és amely megfordítja a két tanítvány benső magatartását. Ez a pillanat a kenyértörés. Ezt tette Jézus az utolsó vacsorán is és most is pontosan ezt teszi. Annyira egyedülálló ez a mozdulat, a kenyér megtörése, hogy a két tanítványnak azonnal felnyílik a szeme, megnyílik az értelmük, és rögtön átértékelnek mindent, ami velük történt az úton és ugyanígy Jézus halálának eseményét is.

A kenyértörés sajátos mozdulatát ismételjük meg minden szentmisében. Isten hív meg minket egy lakomára, közös étkezésre, a vele való egyesülésre. Sajnálatos, hogy sokan mindenféle kifogásokat keresve visszautasítják ezt a szeretetteljes hívást, s nem fogadják el a megtört kenyeret, ahogyan erről az utolsó vacsora nagycsütörtöki emlékmiséjében részletesen is szóltam. Pedig a szentmise, a kenyértörés pillanata mindenki számára lehetőség a Jézus felismerésére, miként ezt jelentette az emmauszi tanítványok számára is. Hozzájuk hasonlóan mi is felismerhetjük a feltámadt Krisztust, s ez a találkozás a mi számunkra is lelki fordulópontot jelenthet. Fordulatot akkor, ha megérezzük lényegét.

De mi is történik valójában a kenyérrel? És mi történik, mi történhet velünk? Az utolsó vacsorán és a kis emmauszi ház asztalánál Jézus egyszerű mozdulatot tesz, megtöri a kenyeret és odaadja a tanítványoknak. Jézus nem mondta, nem kérte az apostoloktól, hogy gondolkozzanak el azon, hogy miként változik át a kenyér az Ő testévé.

És nem mondta azt sem, hogy próbáljuk megérteni ennek az átváltozásnak a titkát. Sőt, tovább megyek, s szándékosan egy kissé erősen fogalmazok: még azt sem kérte Jézus, hogy a tanítványok higgyék el, hogy a kenyér valóban az Ő teste. Egyetlen dolgot kért a mi Urunk. Ezt kérte egykor az apostoloktól és ezt kéri tőlünk is: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Azt kéri tehát, hogy mindaddig, amíg el nem jön újra a földre, az ő követői ismételjék meg a kenyértörést és egyenek a megtört kenyérből. Jézus eredeti kérése nagyon egyszerű. Időközben, az évszázadok során mi hatalmas teológiát építettünk a Kenyér köré és hatalmas templomokat emeltünk fölé. Kitaláltuk, hogy aranyozott szentségházban van a helye, gyertyákkal körülvéve, és az ünneplésnek is megadjuk a módját. De közben mintha elfeledkeztünk volna róla, hogy újra és újra meg kell törtünk, oda kell nyújtanunk az embereknek és ennünk kell ebből a Kenyérből. Mert ezt akarta Jézus. Ezt kérte. És hiábavaló a művészien felépített templom, hiábavaló az ünnepélyes istentisztelet, ha nem esszük Krisztus testét, ha nem élünk azzal a lehetőséggel, hogy a szentáldozás révén egyesülhetünk az Istennel.

Néha elgondolkozom azon, hogy papként azt mondom a kenyérnek, hogy Krisztus teste, és a kenyér ezt elhiszi. Egyetlen mondatommal meggyőzöm arról, hogy többé már nem kenyér, hanem Krisztus Teste, azaz lényegileg átalakul. És erről könnyebben meggyőzöm a tudatlan kenyeret, mint az embereket. Könnyebben meggyőzöm a kenyeret az átváltozásról, mint a híveket, hogy ők is átváltozhatnak, ha eszik ezt a Kenyeret. Papként mindig ugyanoda jutok: már nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy higgyen abban, hogy a kenyér átváltozik és benne Krisztus jelen van.

 Már nem győzködök senkit arról, hogy fontos az ünneplés, a szentmise a kenyér körül, és érdemes felvenni az ünneplő ruhát minden vasárnapra gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Már nem győzködök senkit arról, hogy éppen ez a Kenyér képes minket közösséggé alakítani, s ez kapcsol minket igazán az Egyház nagy közösségéhez. Papként már csak egyet mondok, ismétlem újra és újra, amit Jézus rám bízott, s amit általam üzen: „Vegyétek és egyétek!” És ha megteszitek ezt, akkor a többi már mind jön magától. Aki eszi, hisz a jelenlétben. Aki eszi, annak ünnep lesz ez az étkezés. Aki eszi, az ünneplőbe öltözteti lelkét és testét egyaránt. Aki eszik, közösségre lép a többiekkel. Aki eszi az élő Kenyeret, az egyesül az Istennel.

© Horváth István Sándor

Vissza az újság tetejére

Bátor legyen a szíved, és bízzál az Úrban!

 Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem?
Az Úr oltalmazza az életemet: kitől kellene remegnem?
Halld meg, Uram szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam,
és hallgass meg engem. Rólad mondja a szívem: Téged keres tekintetem.
A te arcodat keresem Uram, ne fordulj el haragodban szolgádtól!
Hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
Remélj az Úrban, légy erős, bátor legyen szíved,
és bízzál az Úrban! Igen bízzál az Úrban !
(II.János Pál)

Vissza az újság tetejére

A család, mint a Szentháromság földi mása

Az országos Kolping lelkinapon hallottam

Székely János püspök atyával közös imával kezdte a napot az első ilyen lelkinapra, az ország szinte minden részéből érkezett közel 200 kolping tag. Vajon tudunk-e helyesen imádkozni, tette fel bevezető kérdését János atya. Tudunk-e az ima során nyitott kézzel és még nyitottabb szívvel Isten elé állni? Mert bizony nagyon fontos a nyitott kéz is, hiszen oly sok földi dologhoz ragaszkodunk görcsösen és figyelem elterelő módon. Az őszinte ima csak akkor válik azzá, ha engedjük az Urnak kezünkből bármit, akár mindent is kivenni, de attól sem zárkózunk el, hogy oda akár kereszteket is elhelyezzen. Az ima nem más ekkor, mint önátadás, ami hasonlít az Atya a Fiú felé történő mindent átadás folyamatára. A Fiú szeretettel elfogad mindent, s mint tükör a ráverődő fényt, úgy adja vissza a szeretetet.

Az ember élete is akkor szép, ha életének minden napjából kisugárzik a fenti mindet átadás folyamata. Ennek egyik megvalósulási színtere a házasság és a család. A házasság is úgy teljes, ha a szeretet állandó áramlásával valósul meg az eggyé válás. Csak ezen a módon tud összeforrni a két élet, s léphetünk át magunk világából a másik csodás világába, osztozva annak minden örömében és bánatában. Hatalmas döntés a házasság két ember életében. Nem kötik feltételekhez a kimondott igent, ami egymásnak és Istennek egyaránt szól. Olyan ez, mint az a szerződés, ahol üres lapot írnak alá a felek, amit az élet során töltenek meg tartalommal úgy, hogy arra jellemző a ketten hármasban kijelentés. Ketten hármasban, hisz pazarló szeretettel az Istent is bevették a lap kitöltésébe. Ekkor nem állhat elő az egységet megbontó számolgatás, hanem a szeretlek, mert szeretlek valósul meg életünkben, és mindig van időnk egymásra.

 A család a házasságból születik. Nem szabad abba hibába esni, hogy a család felfalja a házasságot. Nem lehet cél a másik átalakítása, hisz az nem a másik szeretetére, hanem az önös érdekekre utal. Mindig a másik boldogságát kell munkálkodni! A feladat a férfi és nő eltérő érzelem világa végett nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan feladat. A megoldásban nagy segítség az első igen nap mint nap történő megújítása, melyben a mélybe ásott érzelem világú férfinak kell kezdeményezőnek lennie.

A házasság gyümölcse a gyermek. A Teremtő akarata is, hogy a szeretetből élet fakadjon. A gyermekekben Isten hatalmas ajándékot ad az óriási felelősség mellett. Tudatosodni kell ennek bennünk, hogy nevelésünk által mindig felül tudjanak emelkedni az élet adta sebeken. Soha sem szavakkal neveljünk, hanem tettekkel, szülői lényünkkel, szeretetükkel. Azt mondja egy régi mondás, hogy az apa akkor szereti (és neveli) legjobban gyermekeit, ha szereti gyermekei édesanyját és viszont. El lehet mondani mindent. A problémák megoldásában ne a szőnyeg alá söprés, hanem a megbocsátás töltsön be vezető szerepet. A nevelés iránya nem azonosulhat a korszellem súgta pillanatnyi haszonszerzéssel, mert csak a távlat, a valódi létre törekvés húz ki bennünket a ránk telepedett, gazdasági bajokat magával hozó morális válságból. Ennek lehetőségétől foszt meg, közömbös fogyasztót előállító, oly gyakran hangoztatott semleges nevelés is. Soha se féltsük hát gyermekeinket az élettől, de teljes erővel óvjuk őket a családokat megbontó bűnöktől, hogy felvérteződjenek az Istent, a családot, a nemzetet, a közösségeket, a termőföldet támadó globalista törekvésekkel szemben.

(Esztergom, Szt Adalbert központ, 2011.04.10. emjé)

Vissza az újság tetejére

A szülői méltóságról

AMilyen az a kersztény apa és anya?

 Az napai s anyai tisztség a keresztény felfogás szerint közvetlen a papi méltóság mellett áll. Oly fönséges feladat, hogy ennek betöltésére az Úr Jézus külön szentséget is alapított. Érdekes: Krisztus Urunk csak két életfeladatot látott oly sorsdöntően fontosnak, hogy annak segítésére külön szentséget alapított. Nincs külön szentség a politikusoknak, nincs a tanároknak, nincs orvosok, bírák, ügyvédek részére, de van: a papok részére és van a szülők, apák és anyák részére.

Mit jelent tehát atyának lenni? Jelenti a család királyának lenni. Koronátok ott sugárzik a homlokotokon, amit az Úr helyezett oda az első férfiúban, az első családatyában. A család áldozatkész gondozásával becsüljétek meg ezt a koronát! Kell-e erre buzdítani valakit, hisz már oly sokan éjt nappallá téve dolgoztok a családért a gyárban,, hivatalban és odahaza. Vigyázzatok! A család nemcsak pénzre szorul, a gyermeknek nemcsak játék, a feleségnek nemcsak ruha kell, hanem megértő s otthont szerető férj, míg a gyermekeknek törődő, aggódó, érdeklődő apára is szüksége van. Kedves édesapák! Mit ér ha mindent a jól menő üzletre, a kacsalábon forgó palota megvalósítására fordítotok, s ezalatt elhidegül, netán el is hagy feleségetek, a gyermekek pedig neveletlenek maradnak.

És ti, nők, anyák gondolkozzatok el mit is jelent anyának lenni? Adjatok anyákat, önfeláldozó, gyermekeiket okos szeretettel nevelő anyákat, s megmentjük a világot! A mai világ és a média alig beszél másról, mint börze, sport, bűncselekmények, való világ olcsó figurái, film, divat és erő fitoktatás. Kiáltsuk hát bele ebbe a zsibvásáros világba az Egyház gondolatát. Emberek! Nem ezek az igazi hősök és nagyságok! A mi igazi hőseink az oly kevesek által ünnepelt édesanyák, akik az otthon zárt falai között egy életen át végzik a munkájukat. A mi igazi hőseink nem sportolók, vagy botcsinálta médiasztárok, hanem az édesanyák, akik oly sok éjszakát átvirrasztottak beteg gyermekük mellett, s tudják, mert úgy nevelték, hogy mikor szokott imádkozni és mikor volt gyónni gyermekük. Az anyai szeretet véget nem érő, még a halált is túléli, amit így fogalmazott meg Gyulai Pál:

„Ó! A sír sok mindent elfeled:
Bút, örömet, fényt, szerelmet,
De ki gyermekét szerette,
Gondját a sír nem temette.”

(T. Tihamér 1927-28 írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Életige

“Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20)

Evangéliumának legelején Máté azt írja, hogy Jézus az Emmánuel[1], a ‘velünk-az-Isten’. Az ő történetéről számol be. Az evangélium legvégén pedig azokat a szavakat idézi, amelyekkel Jézus megígérte, hogy mindig velünk marad, a Mennybe való visszatérése után is. A világ végezetéig ‘velünk-az-Isten’.

Jézus akkor intézte tanítványaihoz ezeket a szavakat, amikor rájuk bízta a feladatot, hogy menjenek el az egész világra hírül adni üzenetét. Úgy küldte őket, mint bárányokat a farkasok közé, és tudta, hogy ellenállásba ütköznek és üldöztetést szenvednek[2]. Ezért nem akarta magukra hagyni őket küldetésükben. Megígérte tehát nekik – pontosan abban a pillanatban, amikor eltávozott tőlük –, hogy velük marad! Nem fogják többé látni, nem hallják majd a hangját, nem érinthetik őt, mégis ott lesz velük, mint korábban, sőt még annál is inkább. Eddig ugyanis mindig csak egy meghatározott helyen volt jelen: Kafarnaumban, vagy a tónál, vagy a hegyen, vagy Jeruzsálemben; mostantól fogva viszont ott lesz mindenütt, ahol tanítványai vannak.

Jézus gondolt mindannyiunkra, akik hétköznapi gondok között élünk. Mivel Ő a megtestesült Szeretet, azt gondolta: “Mindig az emberekkel szeretnék lenni, szeretnék megosztani velük minden aggodalmat, szeretném megvigasztalni őket; ott szeretnék járni velük az utcán, belépni házukba, jelenlétemmel újra és újra örömöt szerezni nekik…”

Ezért akart velünk maradni és éreztetni velünk közelségét, erejét, szeretetét.

Lukács evangéliuma elbeszéli, hogy a tanítványok, miután látták Őt fölmenni az Égbe, “nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe”[3]. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy megtapasztalták a mondottakat.

Mi is eltelünk majd örömmel, ha valóban hiszünk Jézus ígéretében:

“Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Jézus földi életének végét jelzik a tanítványaihoz intézett utolsó szavai. Ezek jelentik egyben az Egyház életének kezdetét is, azét az Egyházét, melyben sokféle módon jelen van: az Eucharisztiában, Igéjében, szolgáiban (püspökökben és papokban), a szegényekben, a kicsikben, a kitaszítottakban… minden felebarátban.

Mi szívesen hangsúlyozzuk Jézus egyik különleges jelenlétét, melyet ő maga ajánlott nekünk szintén Máté evangéliumában: “Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”[4] Ezen a jelenléten keresztül Ő mindenhol ott szeretne lenni.

Ha éljük mindazt, amit Ő parancsol, különösen az új parancsot, akkor megtapasztalhatjuk ezt a típusú jelenlétét a templomokon kívül is, az emberek között, mindenhol.

Amit ehhez tőlünk kér, az a szolgálattal, megértéssel teli kölcsönös szeretet, amely osztozik a testvér fájdalmaiban, vágyaiban és örömeiben; az a tipikusan keresztény szeretet, mely mindent betakar, mindent megbocsát.

Éljünk így, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon már itt a földön találkozni Vele.

(C. L.)

[1] V.ö.: Mt 1,23
[2] V.ö.: Mt 10,16-22
[3] Lk 24,52
[4] Mt 18,20

Vissza az újság tetejére

Köszönő levél

"Kérjetek és megadatik nektek!"

Mi nem kértünk és mégis kaptunk. Hála Istennek! Mindez úgy kezdődött, hogy iker unokáim sokat betegeskedtek. Mint minden nagymama sok egyéb dolog mellett én is sokat segítettem a nem is olcsó gyógyszerek beszerzésében. A gyógyulásukhoz immunerősítőre lett volna szükségük, melyek nem olcsó készítmények. Elkeseredtünk mindannyian, hiszen ezt már mi nem tudjuk kifizetni. Ekkor jelent meg életünkben az „Isteni gondviselés” külső személyek képébe rejtőzködve. A Kati doktor nénitől kaptuk az első lökést a cselekvésre, hisz ráirányította figyelmünket a községünkben működő Szent Kamill Alapítványra, aki a krónikus betegek mellett a rászorulókon is segít. Az első lépéseket Margó asszisztenssel meg is tették azzal, hogy az alapítvány felé jelezték a gyermekek kezelésének rászorult voltát. És beindult a segítési akció folyamata az alapítványon belül is. Hálásan köszönjük az alapítványban tevékenyen dolgozó Dombainé Szilvia és Záhorszkiné Magdolna hölgyeknek, hogy biztosították a gyógyszerek beszerzését, sőt még kis ajándék csomaggal is meglepték a gyerekeket.

Hálás köszönetet szeretnék mondani minden gyógyulás érdekében tett fáradozásukért, anyagi támogatásért. Isten áldása kísérje további tevékenységüket, hogy helyt tudjanak állni az eltorzult arcú emberi világunkban. Örülök, hogy ennyi segítő kész emberrel hozott össze a sors, hogy az általunk adott 1%-ból és némi adományból működik a fent említett alapítvány községünkben. Segítsük továbbra is munkájukat, hisz nem tudhatjuk nem kerülünk-e hasonló helyzetbe mi is. Adni jó, hirdette egyházunk országszerte óriásplakátokon. Adjunk és majd nekünk is adnak!

(2011. május, egy nagymama)

Vissza az újság tetejére

"Jézus Krisztus az Úr"(Fil.2.11)

Megyéspüspöki beiktatás gondolatai

„Örömmel és szeretettel vagyok itt közöttetek, Kedves Testvérek, hogy Anyaszentegyházunk megbízásából szolgáljalak Benneteket az üdvösség útján. …

Feladatom a Feltámadottnak, Jézus Krisztus személyének - minden ember Megváltójának-és az Ő Evangéliumának hirdetése, akiről ma is hittel valljuk az ősegyház meggyőző tapasztalatát: Jézus Krisztus az Úr” –mondta Dr.Udvardy György püspök atya beiktatása alkalmából a pécsi bazilikában.

Már hét évvel ezelőtt is nagy öröm volt számunkra, amikor az esztergomi bazilikában részt vehettünk dr. Udvardy György egykori érsekvadkerti káplán atya püspökké szentelésén.

Amikor 1985-ben megérkezett falunkba éreztük, hogy különleges ajándékban van részünk, hisz tudásával, mély hitével, emberszeretetével már akkor példát állított elénk. Már akkor ott motoszkált bennünk az érzés, hogy „sokra hivatott” ember ajándékozott meg néhányunkat őszinte barátságával.

Nehéz leírni azt a felemelő és semmihez sem fogható érzést, amikor 2011. április 25-én több mint 25 évvel megismerkedésünk után, megpillantottuk Őt, amint a pécsi egyházmegye papsága, a püspöki kar tagjai, dr. Erdő Péter bíboros-prímás és Julius Janus pápai nuncius kíséretében, a Pécsi Egyházmegye 82. megyés püspökeként lép be a zsúfolásig megtelt pécsi székesegyházba. Nehéz kifejezni azt a meghatottságot, amit akkor éreztünk, amikor a püspök atya új hívei szűnni nem akaró tapssal fogadták köszöntő szavait. Saját szemünkkel láthattuk, hogy mennyire várták már érkezését.

Püspök atya hosszú utat tett meg eddig az emlékezetes napig, de belül mindvégig ugyanaz a nyitott, életvidám, higgadt, a Jóisten határtalan szeretetét szüntelenül sugárzó ember maradt, mint akit hosszú évekkel ezelőtt megismertünk. Sokunk szemébe könny szökött, amikor Veres András apostoli kormányzótól átvette a pásztorbotot, és elfoglalta az egyik legősibb magyar egyházmegye püspöki székét, amit egykoron Janus Pannonius töltött be.

Bizonyossá vált hát, hogy a Jóisten nagy feladatra szemelte ki Őt!

Imádkozzunk érte, hogy a Jóisten adjon Néki egészséget, bölcsességet, erős hitet, türelmet hogy a vállalt feladatát teljesíteni tudja.

Mi biztosak vagyunk abban, hogy Püspök atya Pécsett is nagy szeretettel gondol egykori vadkerti híveire, barátaira, akik oly sokat imádkoztak érte, kísérték figyelemmel életútját.

Imádkozzunk hát továbbra is egykori káplán atyánkért, hogy pécsi püspökként ugyanúgy tudja szolgálni a rábízottakat, mint ahogy azt nálunk Érsekvadkerten tette.

Kovács család

Az emberiség ellenségei?

Gondolatok egy meghallgatás után

A Katolikus Egyházról sok ostoba és aljas dolgot lehet olvasni. Értelmetlen és lehetetlen is lenne minden támadásra megfelelően válaszolni. A hazugságok tárháza kimeríthetetlen, az őrült gyűlölet azonban egyszerre ijesztő és elgondolkodtató. Mint sokat olvasott, teológiában is jártas hívő ember, nem sértődöm meg, inkább csodálkozom, milyen jó nyomtatott és elektronikus sajtója (ide tartoznak a hivatal ablaka alatt, választott vezetőket a hátuk mögött valótlanságokkal vádolók is) van az ördögnek, mekkora hévvel ismételgetik a gyilkosnak szánt vádakat, történelmi kitalációkat és durva ferdítéseket. Az interneten bukkantam rá a fenti című pfamfletre, amely azzal indít, hogy „új kultúrharc van kibontakozóban Magyarországon. A konzervatív kurzus dacos elszántsággal törekszik a maga értékrendjének bebetonozására. Miniszterelnökünk ellátogatott a pápához, a köztársasági elnök sekélyes dolgozatot ír a kereszténység erényeiről, fel-felmerül a hitoktatás valamiféle visszacsempézése a közoktatásba, az új alkotmány pedig jó erősen belekapaszkodik a jó Isten hófehér szakállába. Számukra a Biblia hemzseg az elfogadhatatlan ostobaságoktól, mivel az Ószövetség Istene egy kíméletlen tömeggyilkos, míg az Újszövetségé skizoid alak.” Tehát mi vagyunk az emberiség és a haladás ellenségei.

Mi, idősebbek, akik még az 50-es évek tankönyveiből tanultunk, régi ismerősként üdvözölhetjük ezeket a gondolatokat. Az előttünk járó nemzedékek pedig a felvilágosító liberális, szabadkőműves értekezésekből értesülhettek, milyen „babonaság”megszállott terjesztői vagyunk, akik Istent képesek vagyunk nagy I-vel írni Az idézett eszmefuttatás leszögezi: „szabadsághoz szokott, az élet sokrétű gazdagságára nyitott – művészetet, a tudást, a szerelmet, az emberi kapcsolatokat, lakomákat és más testi-lelki örömöket élvezni tudó- ókori polgár bízvást tarthatta ellenségeinek a keresztényeket. Sokszor papjaink is mosolyogva legyintenek az efféle badarságokra, ám időnként nem árt meg felvenni a kesztyűt, mert a csepegtetett méreg alattomosan pusztít. A fenti idézet magasztalja az „ókori polgárt”, kissé megfeledkezve arról, hogy ennek a jólétnek a milliónyi rabszolga volt az ára.

Ez a rettentően álnok szemlélet járta át a modern Európát, mely a „szabad gondolat” és az „autonóm élet” jelszavaival modern rabszolgaságba (kifosztottak bérrabszolgasága) taszította a gyanútlan népeket, olyan rabszolgaságba, melynek kimondása is bűnnek számít.

A válságba jutott „atlanti” civilizáció megtagadta keresztény gyökereit, szembe fordult Istennel és parancsolataival, de végre felismer a „keresztény kurzus” valójában annyit tesz, hogy véget vetünk a rombolásnak, a cinikus hazugságnak, az emberi értékek tagadásának. És az emberiség végre felismeri, kik a legádázabb ellenségei, akik ma is úgy gyűlölik Krisztust, mint kétezer évvel ezelőtt.

(SzSzP írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Ne féljetek!

Mindazt mindannyian tudjuk egyházunk május elsején a boldogok sorába emelte az emberek sokasága által korunk legnagyobb emberének elismert II.János Pál pápát. Ebből az alkalomból április 28-30 között mi is bekapcsolódtunk az életjel által meghirdetett „Egy este II. János Pállal” címszó alatt meghirdetett imaláncba. Szentmisék, az Irgalmasság olvasója, vetítés, gitáros énekek, s a Tőle elhangzott gondolatok felidézése egyaránt jellemezte közös együttléteinket. Sok ma is életünkre ráillő gondolat közül egyet emelnék ki, hogy ebből is erőt meríthessünk a bizonytalan jelen túléléséhez. Ne féljünk hát a jövőtől! Krisztus által hinni tudtok a jövőben, akkor is, ha nem tudjátok felismerni még a körvonalait sem, mondta a Szentatya a XVIII. Béke világnapi beszédének kezdetén. Ti az Úrra bízhatjátok magatokat a jövőben, és így felülkerekedhettek a bátortalanságon, amit a feladat nehézségével és a jutalom értékével szemben éreztek. Az emmauszi úton megrémült tanítványoknak azt mondja az Úr: „Nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak, hogy beléphessen dicsőségébe?” Az Úr felteszi nektek is egyenként ugyanezt a kérdést. Ezért ne féljetek odaszentelni az életeteket békében és igazságban, mert ti tudjátok, hogy az Úr veletek van minden utatokon! Nem kell hát félni sem a szenvedéstől, sem pedig a haláltól. Mivel Krisztus keresztje a szeretet és megváltás jele, nem kell meglepődnötök azon, hogy minden igazi szeretet áldozatot követel. Ne féljetek tehát akkor, amikor a szeretet sokat követel. Ne féljetek, amikor a szeretet áldozatot követel (elviselni a rágalmakat, a kárörvendező rémhír terjesztéseket, had ne soroljam tovább a napokban felcsendülő feszítsd meg-eket.) Ne féljetek Krisztus keresztjétől! A kereszt az élet fája. Minden öröm és béke forrása. Jézus számára ez volt az egyetlen út, hogy eljusson a feltámadásra és a győzelemre. Az egyetlen mód számunkra is, hogy részt vegyünk az ő életében, most és mindörökké.

(Évad, 2011.05.07. emjé)

Vissza az újság tetejére

Élő kenyér - internetes játék indul gyerekeknek és fiatalok számára

 Horváth István Sándor zalalövői plébános, a napi evangélium című internetes szolgáltatás gazdája, az Élő Kenyér liturgikus gyermeklap felelős kiadója szervezésében május 1-jén internetes játék indult gyermekek és fiatalok számára.

 Az internetes játék bemelegítésként most, az iskolaév végén és a  nyáron egy könnyű fordulóval kezdődik. Hetente csak egy kérdés lesz.

 Minden héten két ajándék vár a szerencsés nyertesre, mint például márkás baseball sapka, tolltartó, DVD filmek. Szeptembertől, amikor elkezdődik az iskola, több kérdés is lesz hetente. Akkor is hetente lesznek nyeremények, a végére pedig valami nagyon komolyat szeretnék - mondta Horváth István Sándor, a játék szervezője.

 A kérdés vasárnap 0 órakor jelenik meg és szombat éjfélig lesz

 látható. Ez idő alatt lehet beküldeni a megfejtést.

 A  honlap címe: www.elokenyer.hu

Önkormányzati hírek

Az április 28-i ülésen elfogadásra került a 2010.évi zárszámadási rendeletünk. Ugyanekkor született meg és több mint 20 oldalon rögzített, részleteiben már ismert Gazdasági Programunk. Ez szolgál alapul a kiírandó pályázatoknál is, s tartalmazza a lakosságtól származó – út-, járdaépítés, belvízelvezetés, turisztika és sport, a munkahelyteremtés, falu tisztaság, közbiztonság, stb-  igényeket is.

Május 16-án a közbeszerzési törvényünk szerepelt a napirenden

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2011.június 20. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Nagymaros: házasság, a szélessávú boldogság

Régen sem volt rózsásabb a helyzet, mint most, akkor is pogány volt a világ – mondja Sillye Jenő, aki előadásával felvezeti a nap témáját, a házasság szentségét (Boldogság - szélessávon, ahogy szól a találkozó mottója). A választás nem véletlen, a Család évében miről lenne szó másról - az őszi találkozó témája pedig a család lesz.

Sillye Jenő nagy idők tanúja, emberemlékezet Óta jár a Dunakanyarban megrendezett seregszemlére. Mint mondja, feleségével, Julcsival bőrönddel kezdték és az anyukájánál laktak először.

Fontos megjegyzés ez olyankor, amikor éppen arról cikkeznek a lapok, hogy a nyolcvanas években születettek nemzedéke nem tud elköltözni otthonról az egyetem befejezése és a munkába állás után, és így később önállósul, és maguk az érintettek is erről panaszkodnak. A minta ugyanis a szülők nemzedéke volna, akiknek állítólag sikerült ilyenkor elköltözve önálló háztartást alapítani. Sillye Jenő azonban saját dalaival kísért előadásában - amit talán impressziókból álló tanúságtételnek lehetne nevezni rávilágított, hogy régen sem volt ez másként, és ettől még vállalták a házasságot és a családot az emberek.

Felesége, Julcsi arra hívta fel a figyelmet, hogy ma sokszor nevetségessé akarják tenni az anyai hivatást, Úgy állítják be, hogy aki nem akar dolgozni, az sok gyereket vállal. Ezzel szemben viszont csak a nő tud otthont teremteni. Ne harcoljunk a férfiakkal! - hívott fel Julcsi, megjegyezve: a hazaérkezés pillanata mindig legyen egymásé, ekkor pár percre tegyük félre a bajainkat.

Sillye Jenő még megjegyezte, hogy a család a kereszténység utolsó végvára, márpedig a végvári harcokban nagy gyakorlatunk van.

Két fiatal házaspár is beszélt a kapcsolatáról. Halupka Attila és felesége, Rebeka, akik a MÉCS családközösségből jöttek, elmondták, hogy már azt is tanúságtételnek érzik, amikor a gyermekeikkel felszállnak a metróra. Fogarasi Fábián és felesége, Kata több példával szemléltették a keresztény házasság lényegét, és elmesélték, hogyan adtak esküvőjük előtt meghívót magának Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, védőszentjeiknek és az angyaloknak.

Minden ember elemi erővel vágyik arra, hogy szeressék.

Hogy legalább egyvalaki megértse, és elfogadja olyannak, amilyen. De van, hogy úgy érzi, erre semmi esélye. Sőt, hiába bizonygatják neki annyian, néha azt is nehéz elhinnie, hogy Isten tényleg feltétel nélkül szereti őt. Olyan nehéz felfogni, hogy Isten állandóan közeledik felénk, mindent megtesz, hogy megismerjük, mi mégis olyan keveset tudunk róla - olvasható a találkozóra írt levélben.

A bevezető előadások után több lehetőség közül lehetett választani. A Duna-parton kiscsoportos beszélgetések indultak, férfi és női szerzetesrendek képviselői beszéltek hivatásukról, Kerényi Lajos piarista a keresőkről és keresőkkel beszélt a templomban, a plébániakertben a főelőadókkal lehetett társalogni.

Jelenits lstván előadásában a Biblia emberképét mutatta be a kellemesen hűvös református templomban a teremtéstörténettel kezdve Szent Pálig.

Felkapaszkodtunk a nagymarosi kálváriára is, ahol Brückner Ákos ciszterci szerzetes és Várnai Péter, valamint Somogyi Sándor atya válaszolt a nekik feltett kérdésekre. Miért kell olyan sokat készülni a házasságra?

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek



Lapzártánkkal egy időben (2011.05.21) folyik az ifjúságunk által szervezett, immár hagyományos nemzetközi focibajnokság balassagyarmati és erdei házi helyszínnel
Május 21-én országos közgyűlésen képviselnek bennünket küldötteink
Május 27-én az esti szentmise és májusi litániát követően, este 8 órától éves közgyűlésünk van a Kolping házban. Tevékeny közreműködésre várunk minden tagtársunkat
Június 4-én 9- 20 óra között KÖRZETI JUNIÁLIS lesz az Erdei háznál, melynek tervezett programja a következő:
09-10.  Érkezés a helyszínre
10-12  Zarándokolni jó címmel előadás a Gyöngyök útjáról
12-14  Ebéd (aki helyben főtt ebédet akar 05.31-ig jelezze Beke Lászlónak)
14-16  dr. Beer Miklós püspök atya előadása a Családok éve alkalmából
16-17  Sillye Jenő és barátai hangversenye közös énekléssel
17-      Szentmise Lukács András apát úrral. Éneklésben közreműködnek Jenőék és a jelenlévők

írekH

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1./ jún. 4-én a Kolping erdei háznál juniális. Szeretettel várnak mindenkit. Du. 5 órakor záró szentmise.

2. / Júniusban jún. 5-én a fél 10-es szentmise után lesz keresztelés. 
 
3./ A Papszentelés a Váci Székesegyházban június 18-án, 10 órakor lesz.
           
4./ A Váci Egyházmegyei Találkozó jún. 24-25-én lesz SZOLNOKON. A program a hirdetőtáblán tanulmányozható.
           
5./ Június 12: PÜNKÖSD ÜNNEPE. Vasárnap fél 8, fél 10, Pusztaberkiben fél 12 – Pünkösdhétfőn r. 7 és este 7 órakor lesz szentmise (Pusztaberkiben nem lesz szentmise hétfőn)
 
6./ Június 26-ÁN VAN AZ Oltáriszentség nagy ünnepe: Úrnapja, a fél 10-es szentmise körmenettel. (Pusztaberkiben du. 5 órakor)
 
 7./ Június 29, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe, szentmisék r. 7 és este 7 órakor lesznek.
 
ELŐRE JELEZZÜK: JÚLIUS 2- ÁN, Sarlósboldogasszony napján külön áldásban részesítjük a szentmise után a CSALÁDOKAT. Előre úgy tervezzék, hogy együtt tudjanak részt venni a család tagjai, Isten áldását kérve további életükre.
 
ELŐRE JELEZZÜK: JÚLIUS 2- ÁN, Sarlósboldogasszony napján külön áldásban részesítjük a szentmise után a CSALÁDOKAT. Előre úgy tervezzék, hogy együtt tudjanak részt venni a család tagjai, Isten áldását kérve további életükre.

KERESZTELÉSEK:

7. Zsiga Julianna (Zsiga László- Horváth Katalin)
8. Farkas Dorina (Farkas Zoltán – Lakatos Veronika)

Elsőáldozó volt 22 gyermek május 15-én.


3.a 3.b
1.Bogdán Alexandra Szátok 1. Boda Bálint Bendegúz
2.Farkas Diána 2. Bojtos János
3.Magyar Dorina 3. Fehér Krisztina
4.Magyaros Réka 4. Fövényesi Márk
5.Nagy Nándor 5. Gálik Gergő
6.Szrenka Mátyás 6. Halaj Benedek
7.Valcz Anna 7. Kovács Péter
8.Vígh Rajmund Szátok 8. Krizsán Petra
9.Zachar András 9. Pálfi Erik
10.Kiss Krisztián 10. Sági Viktor

11. Szúnyogh Balázs

12. Szalai Márton Patak

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

- 

HALOTTAINK:

18. Péter János (1942)
19. Kopfer Tivadarné, Gulyás Julianna (1954)
20. Erdős Jánosné, sz. Halaj Mária
21. Holes Antalné, sz. Kónya Erzsébet (1937)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Június

1. szerda        -

2. csütörtök    - Szrenka János, felesége Szabó Ilona, Szrenka és Lukács család élő és elhunyt tagjaiért

3. péntek        - Csontos Jánosné Keresztes Rozália 20. évforduló, férje, fia, Verebes Ignác 10. évforduló, felesége Szabó Ilona és testvérei, sógorai

4. szombat     - Vitéz István, Kosztrihán Mária, Ferencsik és Pinke  család elhunyt tagjaiért

                        - Kristók János, veje, szülei, apósa, Mrekvicska József, felesége Csillag Mária, és a család halottai

                        - Pálinkás István, élő feleség Csillag Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

5. vasárnap   - Kovács László, fia, szülei, Kácsor Dezső, felesége Kordics Veronika, szüleik, testvéreik

                        - Kovács Ignác, szülei, apósa, anyósa, testvérei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Konopás Jánosné szül. Csernák Margit 3. évforduló, szülei, nagyszülei, testvére és apósa

6. hétfő           -

7. kedd           - Szrenka József, felesége Laczó Margit, szüleik, fiuk és Laczó Mihály és hozzátartozók

8. szerda        -

9. csütörtök    - Hotzi Jánosné 1 évf

10. péntek     - Halaj Gyuláné Antal Margit 15. évforduló, szülei és hozzátartozók

                        - Virág Gyula

                        - Fábián József, felesége Vitéz Mária, élő és elhunyt családtagok

11. szombat   - Szarvas Józsefné Kocsis Margit 2. évforduló, veje Vitéz János, Szarvas és Kocsis család halottaiért

                        - Macska András és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Szabó András, felesége Csernák Rozália és a Laczó család halottaiért

12. vasárnap -

                        -

                        -

13. hétfő        -

14. kedd         -

15. szerda      -

16. csütörtök -

17. péntek     - Szabó, Molnár és Németh család élő és elhunyt tagjaiért

18. szombat   - Holman József, élő és elhunyt családtagok

                        - Zsiga Gyuláné Szabó Mária 1. évforduló, férje, lánya és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Molnár János, szülei, Molnár József, felesége, élő és elhunyt hozzátartozók

19. vasárnap - Szabó János, szülei, Kaba család elhunyt tagjaiért (alapítványi)

                        - Csabák Lajosné 13. évforduló, 2 férje, fia István, szüleik és hozzátartozók

                        - Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, testvéreik, Busai Kázmér és szülei

20. hétfő        -

21. kedd         -

22. szerda      -

23. csütörtök - Fábián Ferenc, szülei, testvérei, apósa, anyósa

24. péntek     - Jakubecz István, nagyszülők, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Vitéz Sándor, felesége Nagy Mária, szüleik, gyermekeik, unokáik és testvére Ignác

25. szombat   - Varga Gergely, felesége Péter Anna, gyermekeik, hozzátartozók, unokájuk János és Ferenc

                        - Koza Kálmán, élő és elhunyt hozzátartozók, Szúnyogh Gusztáv, felesége Tóth Erzsébet és hozzátartozók

                        - Deszpót Mihály, szülei, apósa, anyósa, testvére, sógorai, valamint a Jakubecz és Raduly család élő és elhunyt tagjaiért

26. vasárnap - Molnár János, és hozzátartozók, Pásztor Ignác, dr Mészáros Ede, felesége Margit (alapítványi)

                        - Koza János és hozzátartozók

                        - Lencsés László 15. évforduló, édesapja és a család élő és elhunyt tagjaiért

27. hétfő        -

28. kedd         -

29. szerda      - Pásztor János 2. évforduló, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - Kristók János, felesége Híves Katalin, vejül és nagyszülők

                        - Szabó Péter, Erdélyi Béla, felesége, 2 gyermeke és nagyszülők

30. csütörtök -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre