Érsekvadkerten nincs semmi, hangoztatják azok, akik ezzel csitítják a passzivitásuk belső hangját. Egy professzor Érsekvadkerten 1992-ben megtartott előadásában hangzott el az alábbi kijelentés: Uraim és hölgyeim! Falujukban az fog történni, amit az itt élők megvalósítanak a településük életének színesebbé tételéért. Az élet vissza is igazolta a kijelentést. Ezért a következő lapszámokban településünkön működő kis közösségek, civil szervezetek életét szeretnénk megismertetni kedves olvasóinkkal, felkeltve érdeklődésüket a tevőleges jelenléthez. Elsőként az Érsekvadkerti Kalász Egyesületet ismerhetjük meg.

Kalász Egyesület

Érsekvadkerten 1937-ben alakult meg először a Katolikus Asszonyok Lányok szövetsége (Kalász). Célja az volt, hogy a fiatal lányokat felkészítse a házasságra az, édesanyai hivatásra, megtanítsa őket mindarra, amire egy szülői házban nem volt lehetőség.

2001-ben néhány lelkes édesanya kezdeményezésére ismét megalakult -régi és új tagokból az Érsekvadkerti Kalász. A tagok száma körülbelül 50 fő.

Havonta egy alkalommal kalász gyűlést tartanak, melynek első felében lelki töltekezés történik (imádság, szentírásolvasás, elmélkedések, lelkibeszélgetések), második felében kötetlen beszélgetések vannak.

A Kalász tagok igyekeznek családjaikban betölteni a női, édesanyai hivatásukat, gondozzák a templomot és annak környékét, megszépítik az ünnepeket, őrzik a hagyományokat, ápolják a családok közötti kapcsolatokat, zarándok utakat, közösségi megmozdulásokat szerveznek. Lelkigyakorlatokon vesznek részt, szeretetszolgálatot végeznek. Teszik mindezt jókedvvel, szeretettel, imádságos lelkülettel.

Reméljük, hogy az általuk negyven év után felvett szolgálat- régi és reményeink szerint új tagokkal folytatódik egyházközségünk, településünk és nemzetünk javára.

 Az ideiévben július 1-én újjáalakulásuk tizenhatodik évfordulójának előestéjén adtak hálát a kalász tagok az eltelt évekért, rózsafűzért és szentmisét ajánlottak fel a Kalász élő és elhunyt tagjaiért.

( VT. Fotó: Barák B. Következik a Kolping Család)

Egy érdekes riportot olvashattok most. Egy arab asszony szemszögéből, hogy miért jöttek Európába, és mit akar Allah Európával....

Unrica Ventura riportja a Libero Quotidiano olasz napilap 2016. 10. 16-án számában jelent meg.

Fatimával egy pizzeriában találkozom a Piazza Navona közelében, ott  ebédelünk. Ő egy barátom nagynénje.

42 éves, férjezett, 4 gyermek anyja, és egy azon sok ezer bevándorló közül, akiket az elmúlt évben Németország befogadott. Ő már megkapta a menekült státuszt. Most elmeséli, hogyan érzi ott magát.

– Szíria melyik részéről menekültél?

- Nem vagyok szíriai menekült. Szíriai vagyok, de Irakban, Erbil városában éltem. A férjem iraki. A zónában, ahol a város van, nincs háború. Az ország többi részéhez képest nyugodt hely, mert Kurdisztánban található. A problémát inkább az jelenti, hogy kevés a munka, ezért döntöttünk úgy, hogy Európába jövünk.

– Többes számban beszélsz. Kivel jöttél el Irakból?

– A férjemmel és a négy gyermekemmel. Körülbelül 3 hónapig Isztambulban laktunk, ahol egy lakást béreltünk. Összesen 10.000 dollárt költöttünk.

– Törökországból Görögországba mentél?

– Nem. A bolgár nagykövetségen adtam be a menedékkérelmemet. Elkérték az adataimat és ujjlenyomatot is vettek tőlem.

– Akkor miért nem ott kaptad meg a státuszt?

– Mert amikor 2015 augusztusának végén Angela Merkel azt mondta, hogy Németországban minden szíriai menekültet befogadnak, azokat is, akik már egy másik európai uniós országban regisztráltak, úgy döntöttem, megyek.

– Hogyan utaztál?

– Szerencsés voltam. Bulgárián át jöttem, mert arra kevesebb menekült ment, mint Görögország felé. Így Románián, Magyarországon, Szlovákián és Ausztrián keresztül jutottam el Münchenbe. Magyarországon nagyon sokszor igazoltattak, de végül sikerült átjönnöm rajta.

– Sokba került?

– Eléggé. 2000 euró volt.

– Ezt a sok pénzt hogyan szedted össze?

– Sok mindenünk van Erbilben. Mi nem vagyunk szegények, mint akik a török, libanoni, Jordán menekülttáborokban vannak.

– A gyerekeid?

– Ők és a férjem újból Erbilben vannak, ahol beadták a családegyesítési kérelmet. Csak én jöttem, mert én szíriai vagyok. Amikor Németországba jutottam, és is azonnal elindítottam a családegyesítési eljárást, hogy ők is jöhessenek. Azért tettünk így, mert úgy gondoljuk, hogy az asszonyok kérelme elsőbbséget élvez.

– Amikor Németországba értél mi történt?

– 3 hónapot töltöttem egy befogadó központban, azután kaptam egy lakást Hamburgban, amit egy másik szíriai asszonnyal osztok meg. De amint megérkezik a férjem a gyerekekkel, kérek egy nagyobb házat kerttel és átköltözünk Berlinbe, mert a sógorom, aki az egész családjával jött, ott van.

– Hogy tartod el magad?

– Kb. 500 euró segélyt kapok havonta. A lakásbérlet, a rezsi, az egészségügyi ellátás és a tömegközlekedés fizetve van, azaz nekem nem kerül semmibe. Így mindig tudok pénzt félretenni és küldeni Irakba.

– Nem drága az élet Németországban?

– Nem tudom. Nem járok német üzletekbe, inkább a törököket választom. Török a szupermarket, a halal (muzulmán vallás szerint vágó) hentes, az outlet, ahol a ruháimat veszem, sőt még a kozmetikusom is. Nekem nem hiányzik itt semmi.

– De ha csak törökökhöz jársz, akkor nem lett volna egyszerűbb, ha Isztambulban maradsz?

– Isztambul nekem nagyon tetszik, Németország nem annyira. Csakhogy a német állam jól fizet a menekülteknek, míg Törökország kevésbé.

– És a nyelv?

– Egy munkaügyi központ által szervezett iskolába járok, mert kötelező. Ha nem jelensz meg, nem kapsz segélyt. Így nem hiányozhatok, különben keresni kezdenek. Most is csak azért vagyok Rómában, mert Hamburgban szünet van.

– Elmagyaráznád, hogyan utazgathat Európában egy menekült?

– Minden papírom megvan. Azonnal megkaptam az állandó lakcímemet igazoló kártyát és a személyi igazolványomat. Nézd, pont olyan mint a tiétek. Rózsaszínű és le van fóliázva. Rajta vannak az adataim, és hogy menekült vagyok. Ezzel kaptam egy útlevelet.

– És ezzel utazol mindenhová?

– Persze. Ezzel egész Európában, az egész schengeni övezetben szabadon mozoghatok. Sehol sem ellenőriznek. Amióta van ez az útlevelem elmehetek Londonba, Párizsba, vagy ahová tetszik. Elég ha nem bukom le.

– Azaz?

– Nem hagyhatjuk el Németországot több mint 21 napra. De én egy kicsit vissza akarok menni Erbilbe is. Ha észreveszik, hogy hosszabb időt voltam távol, abból probléma lehet.

– Mit szeretnél dolgozni Németországban?

– Semmit. Amint meglesz a családegyesítés, otthon maradok. Dolgozni a férjem fog, de csak feketén, mert ő is segélyt fog kapni, és én is tovább kapom.

– Nem félsz, hogy gyerekeidnek nem sikerül integrálódni?

– Mivel ingyenes, ezért iskolába járni fognak. Egyébként velünk lesznek, szíriaiak között. Ők nem fognak változni, Németország viszont annál inkább.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Hiszem, ha Allah ennyi hívét ide és Németországba küldi, az azért van, hogy muzulmánná tegyük ezeket az országokat. Inshallah!

ui.

500 euró segélyt kapok havonta. A lakásbérlet, a rezsi, az egészségügyi ellátás és a tömegközlekedés fizetve van, azaz nekem nem kerül semmibe. Így mindig tudok pénzt félretenni és küldeni Irakba.

Ez az összeg átszámítva 150 ezer Forint, vagyis pont 2.34-szer annyi,  mint az én magyar nyugdíjam.

S ebből csak a ruházkodást és az élelmiszert kell kifizetni, ami ott is hasonló összegbe kerül, mint nálunk. Talán jobb menekültnek lenni Németországban, mint nyugdíjasnak Magyarországon.  

Vagy tiszta hülyék ezek a németek, vagy valakik elhülyítették őket. De ez csak az anyagi oldal.

Ha tényleg muzulmánná teszik őket, akkor nekik végük. S utána nekünk is...

Önkormányzati hírek

2017. június 27-én, kedden tartotta e félév utolsó, tervezett ülését a Képviselő-testületünk. A következő ülés időpontja augusztus 29 én lesz, melyen az Önkormányzat költségvetésének első félévi végrehajtása is szerepel a napirendi pontok között.

A mostani ülésen elfogadásra került az új anyakönyvi rendelet, mely mindenben megfelel a törvényi előírásoknak és rögzíti az ügyintézés módjait és költségeit egyaránt. Szolgáltatói névváltozás végett módosításra került a Hulladékgazdálkodási rendeletünk, mely tartalmazza azt is, hogy a szüneteltetés és egyéb lakossági kérelem elbírálására csak a Szolgáltató jogosult.

Elfogadásra került a második félév üléseinek időpontja (08. 29, 09.19., 10, 31., 11. 28., és 12. 12.) és az ott szereplő napirendi pontok.

Határozat született vitás földügyben, valamint az Érsekvadkert Vadászati és Vadgazdálkodási Kft Önkormányzati tulajdonrész megvásárlására irányuló kérelme tárgyában, melyről az érintettek tájékoztatást kaptak.

A megvalósulás útjára lépett az új óvoda és mini bölcsőde ügye. Kiválasztásra került a tervező, a közbeszerző és a műszaki ellenőr. Ugyanekkor döntöttünk a csapadékvíz elvezetési projektünk közbeszerzői-szaktanácsadó kilétéről is.

Egyebek között tájékoztatást kaptunk arról, hogy volt jegyzőnk hosszan tartó betegállományát követően május 23-án azonnali hatállyal kilépett. Tudomásul vettük és kiírásra került az állás betöltése.

Hallhattuk, hogy az iskolánk IV. korosztályos foci csapata a 8, helyen végzett a Debrecenben rendezett Jubileumi Diákolimpia Fesztiválon.  A helyezésértékét növeli, hogy egyedül ők voltak Nógrád megyéből.

A Palóc napok 2017. július 29-én lesz Balassagyarmaton, ahol Érsekvadkert mutatkozik be. Bővebb információ a Művelődési házban, és a majdani plakátokról szerezhető. Segítség felajánlást az Intézmény vezetőnél tehetünk.

A lengyel testvértelepülésünk (Spytkovice) falunapja augusztus 18-21 között lesz. A Petőfi Sándor Általános Iskolánk néptáncosai képviselnek bennünket.