(Gondolatok Szentírás vasárnapján)

 Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta: „ Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és minden nap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jól lakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit.

 Meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám keblére vitték. A gazdag is meghalt és eltemették. A pokolban nagy kínjai közt feltekintett, messziről meglátta Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.

 Fiam – felelte Ábrahám- emlékezzél rá, milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonkívül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk senki átjönni.

 Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra- küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen  bizonyságot előttük,nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.

 Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük, vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.

Ő azonban így felelt: HA Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül  támad is fel valaki, annak sem hisznek”, olvashatjuk lukács evangéliumának 16, 19-31 versében.

 Nagy igazság, éltető igazság tárul elénk e sorok kapcsán. Vajon mi elgondolkodunk-e olykor-olykor egy-egy szentírási részleten. Vajon milye tanácsot nyerünk abból mindennapjainkhoz?  Ehhez ad támpontokat az alábbi rövid történet. Egy lelkigyakorlat alkalmából megkérdezték Bellon Gellért püspök úrtól, hogy hol kapható olyan Biblia, amely mindig ott nyílik ki, ahol szükséges? Mosolyogva meg is érkezett a válasz, hogy ilyen Bibliát még nem nyomtattak ki a világon. Ám rögtön hozzá is tette, hogy ha valaki rendszeresen, gyakran olvassa a Szentírást, bizonyos jártasságra tesz szert benne, mindig megtalálja azt az idézetet, amelyen keresztül Isten válaszol kérdéseire. Ne hagyjuk hát a könyvespolcon porosodni az élet könyvét a Biblia éve után sem.

 A Szentírás az Istenben hívő, a vallásos ember szemével mutatja be a világot, annak teremtését, az ember bűnbeesését, a sokszoros hűtlenséget, de a felemelkedésünket is a megváltás által. A Könyvek könyve megtanít bennünket az Istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra, életünk értelmére és hivatásunkra. A Bibliát hittel kell olvasni, értelmezni és elfogadni.

 Ahhoz, hogy a Szentírás megelevenedjen számunkra, nem kell messzi országokba utaznunk. Talán még a Szentföldre sem kell feltétlenül ellátogatnunk. De ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, egy idő után azt fogjuk érezni, hogy a Biblia földjén járunk, az ott szereplő személyek pedig közeli ismerőseink.

 A Biblia évének Szentírás vasárnapján szülessék meg bennünk és váljék tartóssá a napi szentírás olvasási elhatározás. Akkor érezni fogjuk azt, hogy Isten szava éltető erő, az üdvösségre vezető igazság!

(István atyától)

Vissza az újság tetejére

(Gondolatok a termények megáldásakor)

Nemcsak a természetet díszítette fel a jó Isten, hanem az embereket is, kezdte a prédikációját augusztus 24-én András atya, amikor a búzaszenteléskor megnyitott időszakot, a hála jegyében, szentmise és az azt követő falut átszelő körmenet keretében készültünk lezárni a megtermett javaink templomi bemutatásával.

A templom oltárán rengeteg gyümölcs, búzakalász, frissen sült kalácsok és új kenyerek, a kézi aratás feldíszített szerszámai és tárgyi eszközei egyaránt jelezték, hogy a helyes jövőnek csak a múlt ismeretében van reális esélye nemzetrontó világunkban.

A múlt bevállalásának méltó jele volt az is, hogy a vadkerti testvérek közül több százan, pici gyermektől az idős emberig, népviseletben vettek részt e jeles ünnepen. Ezt tette immár második évben az összetartozás jelévé a nagykátai Kalász Csoport népviseletben történő jelenléte, akik ismét elhozták a virágokkal nemzeti színbe öltöztetett templomunkba a virágokból készült szent koronát, jogart és országalmát. Nagy öröm volt látni a 2008 tavaszán alakult Ipoly-menti Mézlovagrend tagjait Szandai József vezetésével rendi ruházatban és a hét vármegyére utaló melldísszel. Bízunk benne, hogy a jövőben is velük közösségben (és még újabb csoportokkal, netán kartaliakkal) adunk hálát munkánk gyümölcsiért.

 Ahogy a fogadalmi ünnepünkön (Ignác napján Kapisztrán testvértől), úgy most is elhangzottak a felszólító szavak: Szeressétek hagyományaitokat. A ruháitokat éppúgy, mint az Istent! Most a terményeinkért adunk hálát. Hála Istennek van is miért. Ugye mindannyian tudjuk, hogy Istentől kaptuk a Földet. Ha ránk bízta, akkor nem hagyhatjuk parlagon, bár erre nagy a késztetés a még most arctalannak tűnő honfoglalók részéről. Termékennyé kell tenni továbbra is megtartva azt abban az állapotában a bennünket követő generációk számára.

 Vajon így járunk-e el napjainkban? Megbecsüljük-e, amit eleiktől továbbadásra kaptunk? A teremtett világ gazdája, akár tudomásul vesszük, akár nem, az Isten. Miért sértegetjük Őt és sok testvérünket az utak mentén, az élővizeink partján szétszórt szeméttel, parlagfűben gazdagodó területekkel?  Vegyük már észre, hogy a sértegetés visszaüt ránk, mert az okot okozat követi. Hiszen már lassan nem lesz jó ivóvíz, vegyszerrel nem szennyezett növény és méz.

 Assisi Szent Ferenctől tanulva ismerjük fel a természetben Isten ajándékát. Sík Sándor szavaival élve lássuk be, hogy a bennünket körül vevő világból Isten köszön ránk!

 Termést várunk a természettől. Az Isten pedig tőlünk vár termést, a szeretet, a hűség, a megbocsátás gyümölcseit. Ne várjuk meg, még jön a fejszés és terméketlen, száraz fa módjára kivágjon bennünket.

 Legyen ez a mai nap, az imádságos körmenettel és felzúgó Te Deum-mal, a templomkertben, közösségben elfogyasztott megáldott javakkal, a mindennapok figyelmeztető jele annak, hogy az új világ és szebb jövő csak Istennel együtt működve lesz mindannyiunk osztályrésze.

Zárógondolatként idekívánkozik egy szó. KÖSZÖNJÜK a közösség nevében mindenkinek, aki bármilyen pici tettel is, de hozzájárultak a nap ünneppé válásához, köztük a helyi polgárőröknek is, aki mint már oly sokszor, most is biztosították a körmenet fő úton történő zavartalan haladását.

(2008. augusztus 24. emjé)

(Kálvária-búcsúi gondolatok)

 Esős idővel riogatott bennünket a média. Ám odafenn nem úgy gondolták ezt, hisz az eleink iránti hála jeléneknek is számít a Szent Kereszt Felmagasztalásának a Kálváriánknál szentmisék keretében történő ünneplése. A jelenlévők számából már szombat este is látszott a közösség ilyen irányú igénye, amit vasárnap a templomtól induló és az ünnepi szentmise után oda visszatérő, közösségi jelképeit nyíltan vállaló, polgárőreink által biztosított, rendőrautók felvezetése melletti körmenet imádságos volta is alátámaszt.

 A külsőségek után néhány gondolat ünnepünk lelki tartalmából. Kedves ünneplő testvérek, kezdte beszédeit Lukács András apát úr. Ugye hálából jöttünk ide, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik több mint 100 éve megálmodták, majd megalkották, napjainkig és napjainkban is gondját viselik e keresztutat is magába foglaló szent helyet. Szeretettel emlékezzünk az arcvonásaikkal az idő homályába rejtőzködő eleinkre és Néder Géza apát plébánosunkra, aki utolsó földi szentmiséjét itt mutatta be. Jelenlétünk az összetartozás jele, melynek középpontjában a kereszt áll. Bár merre is visz az utunk, a keresztet nem kerülhetjük el. Láthatóak azok a templomok tornyain, szobáink falán, az utak mentén és nyakláncon viselve.

Jegyezzük meg jól, hogy a keresztet tisztelni kell, mert abból csak jó származik számunkra, míg annak elvetése, besározása minden bajok forrása.

 Régi képeken látható az, hogy itt három kereszt állt. Kőből faragva, ami most is itt áll, Jézusé, míg két oldalán fából készített a jobb és bal latoré.

 Mai világunkban is három kereszt áll előttünk. Az egyik Jézusé, melyen szeretetből megváltásunkat hozta el, nem téve panaszt az ott elszenvedett rengeteg fájdalom végett. A másik kereszt a személyes keresztünk. Ugye mily sokszor ágálunk ellene. Pedig senki sem kapott nehezebbet abból, mint melynek hordozására képes. Vegyük hát észre, hogy Isten ott áll a keresztjeink mögött!

 A harmadik kereszt embertársaink keresztje. Nekik sem könnyebb az mint nekünk, még akkor sem ha mi azt annak is véljük. Vegyük észre a nehézségeiket és ránehezedés helyett önzetlen segítség vezérelje tetteinket, mert akkor mindegyikünknek könnyebbé válik az..

 Zárszóként egy rövid, de tanúságos történet, melyben a missziós testvér bennszülötteknek mesél Jézus életéről. Születése, tanítása, rengeteg csodája nagy ujjongást váltott ki hallgatóiból. Ám amikor Jézus szenvedés története került terítékre, a bennszülöttek magára hagyták testvérünket. E történet napjainkban és köztünk is lejátszódik. A kapott keresztek ellenére ne váljunk bennszülöttekké, hanem tartsuk magunkat a sokszor kimondott gondolathoz: Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz!

( Évad, 2008.szeptember 14.)

Vissza az újság tetejére

Kőbe vésve

(Tanmese a mának)

Két barát ment a sivatagban. Összevesztek és az egyik képen törülte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, az alábbi szavakat írta a homokba.

„Ma a legjobb barátom lekevert egyet!” aztán tovább mentek a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térve a következőket véste az ott lévő sziklába: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”

 Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másik életét, megkérdezte társát. Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted, hogy megmentettelek. Miért? A válasz sem késlekedett, ami így hangzott: „Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. Ám ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el!”

 A kis történetben mindannyiunk számára adott a házi feladat. Tanuljuk meg sérelmeinket mindig homokba írni, a jótettek pedig kőbe vésve rögzítődjenek életünkben, mert csak így tehető jobbá és emberibbé az önzés útjára lépett világunk.

(Sz.I-től)

Kofaasszony tanít a Bibliáról

Cserkészek közt

Az idei cserkésztábor első napja

Néhány vadkerti fiatal nyara elképzelhetetlen cserkésztábor nélkül, s mivel lehetőségünk van rá, s mivel mindenki szeretné, s mivel mindenki támogatja, szóval sok előszervezés segítségével, 2008-ban is megnyitottuk Szent Pál életén alapuló cserkésztáborunkat. Voltak nagyok és kicsik is, akik először voltak efféle táborban, s nagyon jól érezték magukat. Egyikük sem hagyta ki a sziklamászást, amit a nagyobbak sem próbáltak ki mind, bátran nekiálltak a megpróbáltatásnak. Igaz néha nem a pontosságunkról voltunk híresek, s a nagy igyekezetben kifáradtunk, így egy pár programot ki kellett hagynunk, mint például a túrát a Kékestetőre (sokak nem titkolt örömére, s nem az újoncok köréből). Nemcsak Túrák voltak, vagyis lettek volna, kézműves foglalkozás, akadályverseny és számháború is egyfajta hagyományként szerepel a programban, csakúgy mint a strand, amit úgyszintén nem lehet kihagyni a tábor rendjéből. Lukács András apát úr meghívásunkra ellátogatott táborunkba, s misét tartott nekünk. Az utolsó napot senki sem szereti, hisz szednünk kell a sátorfánkat, s ezzel vége van a tábornak. Merem állítani, hogy mindenki az utolsó naptól a következő tábor első napját várja. Személy szerint még nem voltam rosszul sikerült táborban, s remélem még egy jó pár évig ezt mondhatom.

egy túlélő

Ismert vicc átirata: Hány cserkész fér egy autóba? Dobj be egy zacskó csipszet és megtudod. (A megoldás 15)

Ebéd a szikla tövében.

Kis ember a nagy falon. Csóka-kő - Mátrakeresztes

Vacsora a portyán.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

-         Új vakolatot kap a kolping házunk. Az omladozó vakolat eltávolítása társadalmi munkában megtörtént. Folytatáshoz szakmai tanács mellett szívesen veszünk munka és anyag felajánlásokat, melyek vasárnaponként a nagymise után a helyszínen megtehetők.

-         Az Északi körzetben, Dányban, alakult meg az ország 108. Kolping családja. Az augusztus 20-i zászló szentelésükön több mint harmincan képviseltük Érsekvadkertet. A szabadtéri szentmisét dr. Bolberitz Pál országos prézes és Mészáros Csaba mutatta be, kihangsúlyozva abban a közösség hit és nemzet megtartó erejét.

-         A körzeti focibajnokságon a kiírás ételmében nevezett csapattal vett részt közösségünk. A megszerzett 4. helyezés mellett köszönjük a nagyobb közösség megtartására irányuló jelenlétüket.

-         Két buszt előjegyeztünk a Magyarok Nagyasszonya  búcsúra, Szentkútra. Bővebb információkat a templomi hirdetések alapján kapunk. Az előző évekhez hasonlóan most is a nagy parkolóból, körmenetbe rendeződve, együtt imádkozva, énekelve, egyesületi jelvényeikkel díszítve megyünk a Szent Szüzet köszönteni.

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére